Amikor 1990-ben Göncz Árpádot köztársasági elnökké választották, az újságírók a szomszédoknál kíváncsiskodtak, hogy milyen embernek ismerik őt. Az egyik megkérdezett így válaszolt: "Különös lény. Nem olyan, mint mi vagyunk, inkább olyan, amilyenek lenni szeretnénk."

Akiknek volt szerencséjük személyesen is találkozni Göncz Árpáddal, azok csak megerősíthetik ezt. Elképesztő közvetlenség volt benne, mindenkihez úgy tudott szólni, hogy azonnal bizalmi légkör alakult ki közte és a beszélgető partnerei között. Emberi nyelven beszélt, nem leereszkedő, hamis odafigyeléssel, hanem őszinte, türelmes kíváncsisággal. Ráadásul mindenkit tegezett, de ezzel nem megalázta az embereket, mint a csendőrpertu esetében, hanem megemelte, azt, akivel éppen beszélgetett. Azt érezték vele kapcsolatban, hogy ő egy közülünk, ugyanolyan ember, mint, amilyenek mi vagyunk.

Megtörtént eset, hogy amikor Göncz Árpád ellátogatott egy gimnáziumba, az ünnepélyesen és meghatódottan felsorakozott tantestületet kedvesen kitessékelte a teremből, mondván, ő a gyerekekkel szeretne beszélgetni. A meghökkent tanárok csak annyit hallottak az ajtón keresztül, hogy bent folyamatosan nevetnek, és a gyerekek iszonyúan jól érzik magukat.

A titok Göncz Árpád elképesztő életútjában található, amelynek során, annyi mindent megtapasztalt az élet mélységeiből és magasságaiból is. Ezek azonban nem törték meg, és nem tették beképzeltté sem, inkább megtanulta mélyen becsülni az életet és tisztelni minden embert.

Talán túlzás ilyet állítani, de mégis így van, hogy egész életében a jó oldalon állt. Ennek bizonyítására csak néhány epizód az élettörténetéből:

A második világháború végén, szökött katonaként a fegyveres ellenállás soraiba állt, meg is sebesült.

1945-től a legerősebb polgári párt, a Független Kisgazdapárt tagja lett, később a párt főtitkára.

Az ötvenes években előbb segédmunkásként dolgozott, majd hegesztő és csőlakatos lett.

Az 1956-os forradalom alatt és leverése után is rendkívül aktív volt, amiért 1957 májusában letartóztatták és Bibó István perének másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

Csak 1963-ban szabadult amnesztiával. Ezt követően a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója lett.

Ekkortól teljesedik ki műfordítói munkássága. Általa ismerhették meg nemzedékek Hemingway, Updike, vagy éppen Faulkner legjobb műveit. De ő fordította Tolkien Gyűrűk ura című regényét is. Később ő maga is írt színdarabokat és regényeket.

Aki azt hinné, hogy megtörték őt a hosszú börtönévek, az téved. Már 1981-ben részt vett a demokratikus ellenzék által kiadott Bibó-emlékkönyv szerkesztésében. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapítója, majd Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének megnyitó szónoka. Alapító tagja a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének.

És amikor azt állítom, hogy mindig a jó oldalon állt, akkor ez igaz arra az időszakra is, amikor a rendszerváltás hajnalán a liberális pártot választotta, és onnan került a köztársasági elnöki székbe. A ma szitokszóvá züllesztett liberalizmus ugyanis azokat az értékeket képviselte akkor is, amelyek a szocializmusnak nevezett időszak után a legfontosabbak voltak a gyökeres változáshoz. Az emberi jogok mindenek feletti tisztelete, a szólás és vallásszabadság biztosítása, a jog uralma, a fékek és ellensúlyok rendszerének kiépítése. Göncz Árpád tudta, hogy ezeket a liberális értékeket kell stabilizálni, ahhoz, hogy hosszú távra letegyék a polgári társadalom alapjait. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor éppen ezeket az intézményeket zúzta szét ahhoz, hogy korlátlan teljhatalomra tegyen szert.

A köztársasági elnöknek a magyar jogrendszerben már akkor is meglehetősen kicsi volt a mozgástere.  Göncz Árpád ezt mégis kétféle módon is képes volt tágítani: egyrészt a hallatlan népszerűségével, amire nagyon rövid idő alatt szert tett, és a nemzet Árpi bácsijává vált.  Másrészt, egyáltalán nem viselkedett bábként. Kritikus pillanatokban, mint például amilyen a taxisblokád vagy az úgynevezett médiaháború volt, megmutatta, hogy csekély eszközeinek maximális kihasználásával képes hatékonyan védeni a demokráciát.  

Előbbi esetben megtagadta a hadsereg bevetését a benzináremelés ellen szerveződő blokádok felszámolására. Bár később akadtak, akik hatáskörének túllépésével vádolták, a józan többség az elnök mellett állt, és neki tulajdonította, hogy sikerült megakadályoznia a vérontást.
Ugyanilyen határozottan lépett fel akkor is, amikor az Antall kormány kísérleteket tett a közszolgálati tévé és rádió elfoglalására.

Tízéves elnöksége idején folyamatosan az ország legnépszerűbb embere volt. Élő cáfolataként annak, hogy politikát nem lehet tisztességesen csinálni, és hogy minden politikus gazember.

Ez az alacsony és halk szavú ember maradandó nyomot hagyott a magyar történelemben, és nehezen megugorható mércét állított az őt követő politikusok elé. Göncz Árpád egyszerre tudott hiteles embernek megmaradni és államférfivá válni.