70 évvel ezelőtt Budaörs, újkori történetének legszomorúbb napjait élte át.
A magyarországi német ajkú lakosság elűzetésének kerek évfordulóján ma városunk ad otthont a központi megemlékezésnek. 
Nehéz egy köszöntő keretében megfogalmazni mindazt, amit ilyenkor elmondani kötelesség. 

A második világháború budaörsi áldozatainak nevét emlékfal őrzi, melyet közös adakozásból emeltünk itt a templomkertben.
A város határában ezernyi sír, német és magyar elesettek fejfái és egy békepark hívja fel a figyelmet, hová vezetett az esztelen háború.

A harcok során a civil áldozatokkal,s a haláltáborokban megsemmisítettekkel együtt több, mint 900ezer honfitársunkat veszítettük el. 
A háború borzalmai után a társadalom megtalálta maga helyett a felelősöket. Anélkül vádoltak meg minden német származásút, hogy az egyéni felelősséget vizsgálták volna. A kollektív bűnösség elfogadhatatlan elve alapján bélyegezték meg őket…

Családi emlékem is van ezekből az időkből, hisz nagyapámat 1945.április 04-én távolították el budapesti munkahelyéről. A bűne a német származás, a polgári klerikális háttér volt. Ő ragaszkodott német nevéhez, mondván, a háború mindent elvett, ami örökségként megmaradhatott, apja nevét nem adja. Pap illetve tanítónő testvére biztonságosabbnak tartották magyar név felvételét. A hazát elhagyni szerencsére nem kényszerültek… 
Nem úgy, mint az a 200 ezer ember akiket marhavagonokba zsúfolva űztek el otthonaikból, egy szál batyuval. Megfosztva őket mindentől, amit saját erejükkel évszázadok alatt létrehoztak. A társadalom nagy része ismét passzív és érzéketlen maradt… A kitelepítések Budaörsön kezdődtek…

Erről emlékezik meg a márványtábla a volt községháza falán, s az elűzetési emlékhely az Ó temetőben…

Sokszor gondolkodom azon, milyen szörnyek laknak az emberi lélekben, mindez a borzalom hogyan történhetett meg? Tanultunk-e bármit is közelmúltunk történelméből? Lehetséges-e, hogy olyan világban éljünk, melyet nem feszítenek szét az előítéletek, ahol minden egyént a saját tettei, s nem származása, nemzetisége, világnézete, bármiféle identitása alapján ítélnek meg. A választ nem tudom, de magam ezt tartom az egyik legfontosabb célnak.

Ma a német kormány és a követség, illetve testvértelepülésünk, Bretzfeld delegációjának tagjai is velünk vannak. Együtt emlékezünk a 70 évvel ezelőtti eseményekre. 
Köszönet német barátainknak, hogy akkor, amikor szembe kellett nézniük a háború következményeivel és okaival, menedéket és az új otthon megteremtésének a lehetőségét nyújtották elűzött honfitársainknak. És köszönet azért, hogy Bretzfeldben évről évre találkozhatnak a Kiritog rendezvényén az egykori és mai budaörsiek. 
1946-47-ben a porig rombolt Németország példát mutatott emberségből, együttérzésből, befogadásból. Miként példát mutat napjainkban is. 
Tisztelet érte!

Forrás: Budaörs.hu